Julie Arkell

Egy havas téli délutánon mit lehet tenni, mikor az ember lánya nem bírja magát rávenni arra, hogy az ebéd elkészülte és befalása után levonuljon a műhelybe? Aludni például, de arra nem vesz rá lélek, hogy ilyen alávaló dologra pocsékoljam a drága időmet. Marad az olvasás és a böngészés. És hogy micsoda kincset találtam...
Lehet, hogy ti ismeritek őt, én most találkoztam ennek a "csoda-hölgy" munkáival először. Csak ámultam és bámultam. Ő maga is egy jó pofa kis tündér alakját ölti magára szerintem, de a kis papírmasé figurák amiket készít, szerintem fantasztikusak. El is határoztam, ha ráérek megpróbálom majd ezt egyszer ezt a technikát. Az idejét még nem tudom. Addig is szerintem érdemesebb őt nézni.

Pankoff álma

Megmakacsolta magát a technika nálam. Már napok óta nem bírom a fotókat feltölteni a gépre, talán ma kapok egy kis segítséget a probléma orvoslására. De addig is, hogy ne maradjak el, ismét egy régebbi képet mutatok.
Falvédő, címe: Pankoff álma
méret: 70x 200 cm
nálam megvásárolható, ár:18.400,-

Ezt már mutattam?

"Égig érő fa", mese illusztráció falvédőre.

Minden külön értesítés helyett

Minden külön értesítés helyett jelentem mindenkinek, hogy már november óta, átalakítva működik a Peva műhelye.
Cím: 1013. Budapest, Pauler utca 8.
Tel: 30/53 00 001
Nyitvatartás: keddtől-péntekig: 11-18 óráig
                    szombat: 10-13 óráig
                    vasárnap, hétfőn: zárva
Mindenkit szerettel várok nézelődésre, vásárlásra, beszélgetésre, kávára, teára.

a stúdió rész, mintasálakkal, kész munkákkal

a "boszorkány konyha", ahol a munkák készülnek

Mi van a dobozban?

Na, mit rejtegetnek a dobozok?
Ajándékot? Kis cicát? Stoppolásra váró zoknikat?
Nem,nem...

Előző két heti munkám gyümölcseit. Leszabott és előkészített munkákat, ha lehet erre a hónapra. A falvédők számát le sem merem írni. Sok...

Már neki is álltam, mert az idő halad.

2011

Milyen is volt a tavalyi év?
Hát talán két szóban tudnám ezt leginkább megfogalmazni: hosszú és kemény.
Sok dolog történt, jó és rossz, de leginkább rengeteg munkával teli napokkal telt el.
Sok falvédőt varrtam, néha függönyöztem, két szállodát megcsináltam. Egy év alatt házon belül az építkezés miatt a harmadik lakásba költöztünk. Befejeződött a házon belüli nagy átépítés, végre berendezhettem és birtokba vehettem az "új munkahelyemet", elkészült a "Peva műhelye". Ablakokat mázoltam, rendezkedtem, közben pedig dolgoztam. Megérkezett hozzánk a nagy lányom kis kutyája, Puszedli, aki velem tölti az idejét, itt a "bölcsiben" napközben. A nagy fiam, túl van a szalagavatón /hát a frakkban igazi úriember volt/,a nyelvvizsgán.
Kisebbik lányom beindította saját vállalkozását, a gyerekjátszót  a barátnőjével.
Volt ebben az éven sok röhögés, sok sírdogálás, nagy családi "duma-partyk" a vacsoránál, ahol néha 12-15 is voltunk. Izgalom a hitelek miatt, öröm egy lakás eladásnál. Néhány új, kedves ember megismerése, sok jó, elismerő szó a munkáimra és néha bosszankodás valami anyag miatt.
Mi nem volt? Idő túl kevés volt. Kevés idő volt olvasni,- ami számomra nagyon fontos lenni, mert lételemem, barátokkal lenni, kevés volt a bevétel,  semennyi idő és pénz nem jutott nyaralásra, nem tudtam eleget foglalkozni a marketinggel, a honlappal, a bloggal.
Idén csak reménykedhetek, hogy megszabadulva az építkezés terheitől már több idő jut más dolgokra is, nemcsak a napi taposó malomra.
Új év - új remények.
Mindenkinek boldog, derűs új esztendőt, sok örömet, barátságokat, sok jó kedvű hétköznapot, meghitt családi ünnepeket, mindig jó társaságot,  a nálam nézelődőknek pedig magamtól sok-sok új és szép munkát kívánok!

Átalakitás

Szóval elérkezett hozzám ez a pillanat is. Most ez a helyzet, festés előtt a műhelyben, a bemutató terem majd ezután. Minden van mindenhol, mert a rengeteg holmit nem tudom hová tenni, amig a műhely részben vannak a munkálatok. Csak jó tanácsként mondom annak aki hasonló akción töri a fejét, hogy jól gondolja meg...,
mert ez borzalom, bár a végredmény szép és tiszta lesz.

Szállodáról szállódára jártunk

Hát elmondhatom, hogy az elmúlt három héten szállodáról szállodára jártam, hiszen itt a nyár...
Naná! De én természetesen dolgozni jártam, hiszen a nyár nemcsak a nyaralás, hanem a szálloda függönyözések időszaka is. Pokoli fárasztó volt...
Mikor megérkezett az első adag néhány száz méter anyag, még nagyon  nagy a lelkesedés, amikor már szabni kell és figyelni arra, hogy minden méret helyesen és jól  jöjjön ki, már fáradunk. Amikor kész a szabás már fölmerül a kérdés: ki fogja ezt a rengeteget megvarrni, és mikor? Természetesen én, egy nagy lélekzet vétellel reggeltől estig, aztán estétől reggelig is, mert szorit a határidő.A család nem lát engem, már az utcára sem jutok ki, csak 10 percre a boltba mert víz és némi ropogtatni való kell, minden körmöm letörik, mert a rengeteg textil szereti a szépen manikürözött körmöket bedolgozni a munkába, és az utolsó napokban már csak enni járok föl a lakásba, mert már a műhelyben alszom, hogy minél kevesebb időtt töltsek el fölöslegesen. Na ilyenkor szoktam a pokolba kivánni a dolgot!
Aztán bepakolás a kocsiba, ahol általában nem fér el semmi, és a vasalt függönyöket a helyszínen újból kell vasalni. A kocsiban útközben jár a gyomrom, remélel jók lesznek a méretek, és ugye minden szobába jutott függöny?
Na aztán a nagy nekirugaszkodás ha megérkeztünk, kipakolás, természetesen mindenhol kosz van, nem tudjuk hová rakni a függönyöket, néha kicsit takarítunk is, hogy tudjunk dolgozni. És aztán
   vasalunk, vasalunk, vasalunk és vasalunk...
reggeltől estig, estéteől reggelig, amig a vasaló ki nem esik az ember / asszony/ kezéből, és kampozgatunk, majd a negyedik létrára való felmászáskor már arra gondolunk, talán hegymászónak kellet volna lenni...
De aztán egyszer csak kész, és haza mehetünk. Időre kész lett minden, mindent megoldottunk, mindent be a kocsiba: létra, vasaló, vasalódeszka, kaja maradék, cipő, varrógép, csoki maradék, koszos poló, megmaradt lampók, hosszabbító zsinór, majd otthon kihámozzuk mi hová való, csak érjünk már haza!
És aztán az első  otthon a fürdőkád. ahol már rögtöm elalszom, aztán másnap délutánig alszom, és még egész nap kómás vagyok.
Na ezt is legyűrted! szokta mondani az uram. Le.
És mindezt még egyszer mert két szálloda volt.
Hát ennyit az elmúlt hetekről. De a viccet félretéve utána jó érzés, hogy ezt is sikrült megcsinálni, és bár néha hihetetlenül unalmas annyi egyforma dolgot varrni a végeredmény mindig jó érzéssel tölt el.
Hát ennyi, és képek a munkákról:
Az egyik helyen:

   

...és a másik helyen:



Munka után édes a pihenés!

 Köszi Ata néni, Anna a két nagy segítő társ,
és Hajni, Csilla a szerelésnél. Nélkülük nem jöhetett volna létre...

Helyükre kerültek

A már bemutatott ágytakaró a helyére került, és a megrendelőktől kaptam képeket,hogy milyen is igazából, élőben, használat közben. Nagyon köszönöm a képeket mégegyszer!
A fiú szoba:

És a lányszoba:

Tengerre!

 Ebben a nagy nyári hőségben nem baj,  ha a megrendelés közben az ember úgy érzi magát mintha lassan a
nyaralás  felé haladna, hogy egy klassz kis hajóról a lábacskáit a tengerbe lógathassa. Jó erre gondolni ebben a melegben! De a megrendelés is jó volt! A takaró felső részén a két anyag a kék és a fehér  hullám formában találkozik, közepére mentőövet kértek  a sarokba a vasmacskát. A párna egy kis hajót kapott. Nagyon jó minőségű anyagot választott a megrendelő, remélem hosszú életű lesz a szobában, A kisfiú szobájában minden tenger , hajó motivumokból áll, kék és fehér szinben.

Vasárnap

Szalad a műhely, mert elkezdtem a kipakolást a műhely,-és stúdió renováláshoz, közben halomban áll a sok munka, szalad a lakás, vár a barack lekvárfőzéshez, a családom házon kivül.... És én blogokat olvasok... Normális vagyok?...

Ágytakaró

Még régebben készitettem több falvédőt egy nagyon jópofa anyagból, amit nagyon szerettek főleg a fiúk, én csak "sárkányölőnek" hivtam. Most ehhez kellet egy ágytakarót készitenem, próbáltam olyan szineket keresni amik passzolnak a falvédő szineihez.  Kerestem a falvédőről a képet, természetesen nem találom, mert biztosan a másik gépre van feltöltve, ami természetesen kampec. A technika ördöge... Ha valaki kiváncsi rá, a honlapomon megtalálja a képet.

Letűzés előtt

Még egy társ is készül majd a kistestvérnek, de a kislány falvédője, takarója másmilyen anyagból lesz, ha kész vagyok majd mutatom.

Meleg szinekbe burkolva

A megrendelő a bútort már megkapta, de én az ágytakaróval és falvédővel csak ma lettem kész. Most majd postázom, remélem tetszik. Szinei: bordó, sárga, narancs, kis virágokkal. Egy régebbi munkám volt az inspiráló erő, a szineken változtattunk kicsit.
Az ágytakaró: 140x210cm, a falvédő: 70x200cm.

Logó

Már régóta terveztem, hogy egy hozzáértővel terveztetek logót. Megtaláltam  végre egy nagyon  ügyes lányt,
Lottét,  aki a képzőművészetire jár, már tervezett nekünk logót. Ezt még télen csinálta , nekem tetszik, nektek?  A használata majd mostanában fog bekövetkezni, ha már rendesen kialakul a stúdió.

Tele a műhely

Már a fülem mögött is függönyök vannak...Még nem lehet felszerelni a függönyöket a szállodában, mert az asztalosokkal visszaszedették a konyhabútorokat. Én már mozdulni sem tudok, pedig hegyekban állnak a megrendelések. Mi lesz itt?... 

Ma szünnap van

Ma nagyon ráérek, mert úgy döntöttem, hogy pihenő napot rendelek el magamnak.

Ezért szorgalmasan nézegettem minden megjelenési formámat és eközben a képek között találtam ezt a képet. Sajnos nem tudom már kitől származik a két kép, inspiráció miatt töltöttem le, de annyira jók, hogy muszáj ezt mindenkivel megosztanom, hiszen én nem tudtam levenni róla a szemem hosszú ideig. A leendő új stúdióm hangulatát valami ilyennek tudnám elképzelni.

               

Imádom ezeket a szineket!

Hanyagolás

Nem a hanyagság és az érdektelenség az oka, hogy az utóbbi időben nem tettem bejegyzést, hanem életem nagy ellensége az idő.
Bár nagyon megfogadtam magamban, hogy rendszeresen jelentkezem, és minden elkészült munkámat dokumentálom, de a napi 14-16 órás "műhelylátogatások", amelyek sokszor még hétvégén is befedtek, aztán az új lakásba költözés, a háztartás, a számitógépek teljes összeomlása / még ez is/ és a még mindig tartó épitkezés teljesen behavazott engem. Sokszor még az emailekat is nagy-nagy késéssel tudtam elolvasni.
Mindig nagy csodálattal voltam azok felé, akik napi, de legalább kétnapi bejelentkezéssel tudnak jelen lenni az éterben. Szivesen vennék tőlük leckéket, hogy hagyan tudják ezt megtenni. Sokszor amikor a megrendelőim kérdeznek, hogy mikor fog már felkerülni ez vagy az a honlapra, blogra, mindig csak azt tudom válaszolni, hogy mivel mindent én csinálok "sajátkezűleg", a válaszom csak annyi lehet: vagy dolgozom, vagy a lapokat szerkesztek. Lehet, hogy valakit foglalkoztatnom kellene erre a munkára?
 Na de akkor hol vagyok én ebben a dologban? Vagy lehet, hogy több dolgot vállalok fel, mint amennyit el tudok látni? Vagy elcseszem az időt? Mennyi megválaszolatlan kérdés!
Még áprilisban elhatároztam, hogy ez a nyár a nagy kivonulások nyara lesz. Szeretnék elmenni a Goubára, Wampra, és más kirakodásokra, hogy megmutassam a dolgaimat, magamat, társakkal találkozzam, ismerkedjem, nyissak a világ felé, de annyi munka jött össze, hogy lassan ki se látszom a varrógép mögül.
Ami ugye részben jó? Sok munka, sok bevétel, jó forgalom...
Csak  néha nyitnék másfelé is, mert nagyon szeretnék másfelé is tekintgetni, ahogy már előbb emlitettem másfele is nyitni, de legalább kacsintgatni...

Ezen a nyáron még sok minden áll előttem.
Most éppen egy hotel függönyeivel küzdök, aztán egy majd másikkal, közben még néhány apróbb-nagyobb falvédők, ágytakarók, és még a nyakamon a műhely és a bemutatórész restaurálása. Villanyvezeték csere, falbontás és fal áthelyezés, festés, újra berendezés és sok-sok pakolás, mert ehhez természetesen mindent ki kell pakolni . De hová fogom tenni addig ezt rengeteg anyagot? Hogy én már mennyit pakoltam az elmúlt években... Na mindegy..., de azért ezek szép nyári tervek, nemde? Nyaralás helyett...

Csikosban nyomjuk

   Van két székünk, ami valami régi munkából maradt meg, most ezeket használjuk. A megbeszélésekkor ide lehet leülni, lepakolni,  hát nem egy "dizájnos" darab, de a célnak megfelel. Én eléggé utálom, mert nem igazán idevaló szinben, és különben is. Mostanában annyira belelendültem a huzat varrásba, hogy eldöntöttem, véget vetek a karosszékek eredeti formájának és új külalakot fognak kapni. Elkészültek a huzatok, a lányom azt mondta olyanok, mintha kerti-partyra készülnénk. Na mindegy.Még egy kis teritőt is varrtam az asztalra, amit az alábbi példa mutatja a sok papir már el is lepett.

Új év, új szék, sok új megrendelés...

Hanna és Emili

Talán két éve volt, hogy egy lakberendezési kiállitásra egy romantikus lányszobát készitettem, ágytakarót, falvédőt, párnákat, asztalteritőt. Időközben már minden darabja külön-külön gazdára lelt. Egy aprócska királylány feliratos fejvég disz maradt belőle, amit kitettem egy ágy fölé disznek a stúdióban. Már sokan megnézték, gazdája még nem akadt. De a múltkor egy hölgynek nagyon megtettszett és azt kérte, hogy a lányainak ebben a stilusban készitsek két falvédőt. Kiválasztottuk a szineket, elküldtem a terveket, és ime a kért két falvédő.