2011. augusztus 12.

Átalakitás

Szóval elérkezett hozzám ez a pillanat is. Most ez a helyzet, festés előtt a műhelyben, a bemutató terem majd ezután. Minden van mindenhol, mert a rengeteg holmit nem tudom hová tenni, amig a műhely részben vannak a munkálatok. Csak jó tanácsként mondom annak aki hasonló akción töri a fejét, hogy jól gondolja meg...,
mert ez borzalom, bár a végredmény szép és tiszta lesz.

2011. augusztus 9.

Szállodáról szállódára jártunk

Hát elmondhatom, hogy az elmúlt három héten szállodáról szállodára jártam, hiszen itt a nyár...
Naná! De én természetesen dolgozni jártam, hiszen a nyár nemcsak a nyaralás, hanem a szálloda függönyözések időszaka is. Pokoli fárasztó volt...
Mikor megérkezett az első adag néhány száz méter anyag, még nagyon  nagy a lelkesedés, amikor már szabni kell és figyelni arra, hogy minden méret helyesen és jól  jöjjön ki, már fáradunk. Amikor kész a szabás már fölmerül a kérdés: ki fogja ezt a rengeteget megvarrni, és mikor? Természetesen én, egy nagy lélekzet vétellel reggeltől estig, aztán estétől reggelig is, mert szorit a határidő.A család nem lát engem, már az utcára sem jutok ki, csak 10 percre a boltba mert víz és némi ropogtatni való kell, minden körmöm letörik, mert a rengeteg textil szereti a szépen manikürözött körmöket bedolgozni a munkába, és az utolsó napokban már csak enni járok föl a lakásba, mert már a műhelyben alszom, hogy minél kevesebb időtt töltsek el fölöslegesen. Na ilyenkor szoktam a pokolba kivánni a dolgot!
Aztán bepakolás a kocsiba, ahol általában nem fér el semmi, és a vasalt függönyöket a helyszínen újból kell vasalni. A kocsiban útközben jár a gyomrom, remélel jók lesznek a méretek, és ugye minden szobába jutott függöny?
Na aztán a nagy nekirugaszkodás ha megérkeztünk, kipakolás, természetesen mindenhol kosz van, nem tudjuk hová rakni a függönyöket, néha kicsit takarítunk is, hogy tudjunk dolgozni. És aztán
   vasalunk, vasalunk, vasalunk és vasalunk...
reggeltől estig, estéteől reggelig, amig a vasaló ki nem esik az ember / asszony/ kezéből, és kampozgatunk, majd a negyedik létrára való felmászáskor már arra gondolunk, talán hegymászónak kellet volna lenni...
De aztán egyszer csak kész, és haza mehetünk. Időre kész lett minden, mindent megoldottunk, mindent be a kocsiba: létra, vasaló, vasalódeszka, kaja maradék, cipő, varrógép, csoki maradék, koszos poló, megmaradt lampók, hosszabbító zsinór, majd otthon kihámozzuk mi hová való, csak érjünk már haza!
És aztán az első  otthon a fürdőkád. ahol már rögtöm elalszom, aztán másnap délutánig alszom, és még egész nap kómás vagyok.
Na ezt is legyűrted! szokta mondani az uram. Le.
És mindezt még egyszer mert két szálloda volt.
Hát ennyit az elmúlt hetekről. De a viccet félretéve utána jó érzés, hogy ezt is sikrült megcsinálni, és bár néha hihetetlenül unalmas annyi egyforma dolgot varrni a végeredmény mindig jó érzéssel tölt el.
Hát ennyi, és képek a munkákról:
Az egyik helyen:



   


...és a másik helyen:







Munka után édes a pihenés!
 Köszi Ata néni, Anna a két nagy segítő társ,
és Hajni, Csilla a szerelésnél. Nélkülük nem jöhetett volna létre...