2009. február 15.

Krisztinaváros

Egyik este a héten ,amikor éppen szállingózott a hó, akkor csináltam ezt a képet. Természetesen élőben ez sokkal szebb és meghittebb volt. Hát nem vagyok valami nagy fotós, pedig annyira szerettem volna ezt a meghitt volt a látványt megörökiteni .
Budán születtem, de nem ezen a környéken. Amikor kamasz
koromban keresztül-kasul jártuk a várost és ezen a környéken jártam mindig nagyon jól éreztem magam. Amikor megállt a 18-as villamos a templom előtt, mindig arra gondoltam, hogy én itt szeretnék élni.
És hogy azok a dolgok amikre gondolok, legyenek ezek jók vagy rosszak, vagy nagyon szeretném,hogy teljesüljenek előbb utóbb valóra válnak, igazak lesznek. Amit szerettem volna 16 évesen az valóra vált, itt lakom.
Az életem nagy kiváltságának érzem ezt, és azt, hogy a gyerekeim itt nőttek fel a Vérmező és Horváth- kert között,
a Várba jártak óvodába, a Krisztina térre iskolába. És amikor
egyszer szoba került az elköltözés, úgy jártunk mint az Örkény novella lakás cserélője: költözhetünk, de csak ugyanide. Tulajdonképpen tényleg fantasztikus a város belsejében élni úgy, mintha egy kisvárosban élnénk.

2009. február 14.

Ajándék

Az ágytakaró nászajándékbe készült, vliessel bélelve,diagonálban steppelve.Két bordó és két nyers szinű párnával.