2009. szeptember 3.

Újra

Hosszú hallgatásom oka nem a lustaság vagy a restség, hanem az elég sokféle változás és változtatás történt nálam. És aki sokat mással foglalkozik az nem ér rá írni, csak néha olvasni, a mások írásait. Tehát a hosszú nyári hallgatás után újból, újult erővel és sok új ötlettel szeretnék előhozakodni. Természetesen nem feledkezem arról sem, hogy azért néhány fotó erejéig majd megmutassam az eddigi munkákat.
Új tervek। először is: még kicsit össze-vissza, de már valamennyire működik az új honlapom, ami összeköttetésben áll a bloggal.Igy aki a honlapot nézi, be tud majd kapcsolódni a stúdió életébe, a munkákba, a tervezésbe. Terveim közt szerepel, hogy a blog is sokkal tematikusabban fog majd működni, ezért a "kivülről érkezők" talán majd jobban el tudan majd bogarászni benne.


Most más terveket nem írok le, majd ha elérem , amit tervezek, úgyis látható, olvasható lesz minden.


Addig is mindenkinek jó munkát!

2009. április 6.

Hát ezt megkaptam...

....csak 10 vég black out.Leszabni, lockolni, megvarrni, magasságot mérni, felpántozni, vasalni.És 19.-ig leszállitani a szállodába, ahol majd fellógatják. Hát nem fogok unatkozni

Tilda

Ma egy Tilda, holnap egy ajándék...


Ez a baba tavaszi lila ruhácskájával ajándékba készült, mert szombaton vendégségbe mentünk egy jó ismerősünkhöz. Szeretném ha szerencsét hozna nekik ez a kis boszi. Én nagyon szeretem ezeket kis babákat, remélem azok is akiknek ajándékozm.

2009. április 3.

Függöny

A héten nagy levegőt vettem, és időt szakitottam, hogy a stúdiót csinositgassam egy kicsit. Elvégre itt a tavasz, és egy kis életet kell hogy leheljek a környezetembe a megújhodás és ujjászületés jegyében.

Már egy ideje a fejemben van, hogy egy kicsit szebbé teszem a műhely bejáratát, de tudtam, hogy ez eltart egy pár napig. El is tartott, három napig.


Ilyen volt ....

egy kis munka...

és átalakult...





És ilyen lett...



Aztán készitettem egy kis drapériát az egyik ajtó fölé, mert ott annyira kopár volt a fal.
Lefotóztam néhány rész munkát, hogy hogyan készült. Az anyag már egy ideje megvan, egy másik ablakra terveztem belőle függöny, de aztán rájöttem, hogy ahhoz kevés az anyag./ Hát néha még én is tévedhetek, ennyi év után is elszámolom olykor magam, szerencsére nem sokszor fordul elő, és az anyag sosem veszik kárba csak átalakul egy másik megálmodott dologgá, varrománnyá./



Hát ilyen lett...


Ez pedig egy hajós fantázia. A falvédő anyaga fantasztikus, bőr hatású textil, és nagyon jó dolgozni vele, már csináltam belőle régebben párnákat is, ésnagyon jók lettek. A hajós dolgokat pedig szeretik a fiúk. Remélem...

2009. március 25.

Tavasz



Nálam ma reggel kitavaszodott.

Függönyvarrás

A mai napom függöny varrással kezdődött. Igy elhatároztam , hogy lépésről lépésre megmutatom hogyan dogozom. Először. még mindenek előtt az oldalát szálhúzással kiegyengetem, aztán beszegem a két oldalát. Mivel ez a függöny ólomzsinóros volt, egy kis darabot mindkét oldalon kivágok belőle, hogy könnyebb legyen az eldolgozás. Ezután vasalok, jó meleg, azaz majdnem forró vasalóval, és gőzzel. Felfektetem az asztalra és felmérem a magasságot, bejelölöm. Az oldalakat kétszer beforditom a behúzópánt alá, hogy ne pöndörödjön és jöhet a behúzó. Ezután méretre beállitom. Ez igy elmondva nem is sok, de ez a három függöny kb 3 óra volt.

2009. március 24.

Falvédő



Ez a két falvédő pár napja készült egy testvérpárnak. A kisfiúé a vonatos, mérete: 70 x 170 cm.A kislányé 100 x 140 cm, a kiságy mögé lesz felfüggesztve, ezért alul nincs minta.

Napi munkák


Hát a mai reggel a hangulatkeltés után igy indulta nap. Leghűségesebb munkatársamnak is kell néhanap egy kis "wellnes".










Még néhány kép a műhelyből:

Ez varrógépem - a háromból az egyik- ezt nyúzom reggeltől estig.




Ez itt néhány anyag minta , hogy megkönnyitsem a válogatást






És néhány kész munka a fogason és ahol hely van... Én sosem férek el .

Hangulatok


Csak egy kis hangulatkeltés...


...és egy kis lélekmelegités reggelente.
/Nálam nagyon nehezen indulnak a reggelek, én bagoly vagyok, már az oviban is ez volt a jelem./

2009. március 21.

Elmélkedés




Ha valaki megkérdezné, hogy miket szeretek a legszivesebben késziteni, hirtelen nem tudnék válaszolni a kérdésre. Mindig azt, ami éppen a kezem ügyében van, amivel dolgozom. Amikor megrendelésre készitek valamit abban is mindig benne vagyok teljesen, és mindig előttem van az akinek készitem, és mindig különösen ügyelek arra , hogy személyre szabott legyen, és a gazdája pontosan ugyanolyan szerettel viselje gondját a művemnek, mint amilyen szeretettel készitettem.


Tavaly előtt nyáron egy kedves barátnőmmel közösen szerveztünk egy lakberendezési kiállitást, illetve ő szervezte én csak segédkeztem, és készitettem oda egy kis takarót kiegészitőkkel. Elég macérás volt a munka, de nagyon élveztem, mert nagyon szeretem azokat az anyagokat amiből ezt készitettem. A kiállitás után az üzletben is ki volt állitva, de árat sem irtam rá, mert annyira a szivem csücske lett, hogy nem akartam eladni. De rendelésre készitettem egy másikat, más méretben, egy-két apróbb változtással egy nagy lánynak /21 éves/ karácsonyi ajándékként. Az üzletben látta és addig rágta a szülők fülét, hogy neki ilyen kell, amig a mama eljött hozzám.
Hosszasan számolgattunk, de az anyag elég drága, sok a munka vele. Hát nem volt kevés a végösszeg. De annyire helyes, és szimpatikus volt a hölgy és minden amit közben magukról mesélt, hogy már mindenféle árengedményeket adtam, csakhogy beleférjen a pénztárcájukba a kiadás. Végül megrendelték, elkészitettem és a csomag a nagy lányt ott várta a karácsonyfa alatt. Remélem azóta is szereti, én nagyon szerettem elkésziteni, tudván olyan helyre kerül, ahol jó helyen lesz.
Tegnap délután bejött egy család ágyért a kislánynak, a kislány meglátta a minta példányt, és azt monda neki ez kell, meg az az ágy ami a ott van / igaz egészen más szinű mint a már korábban megvett iróasztal/.
-Jó, akkor megvesszük! Mennyibe kerül?
És már az ővék is volt. Már magam előtt láttam, ahogy már aznap este a párnák lent lesznek szétdobva a földön, begyűrve minden alá, a takaró reggelente nem tud majd magátol beágyazni, és estig majd a sarokban várja a gazdáját. Talán rá is lépnek, arrébb lökik, rápakolják az iskolatáskát. De nekik ez azonnal kellett................és már mentek is ki vele az ajtón.
Hát most mit érezzek???......


Kicsit lassan, de sikerült előkerülnöm, és sikerült feltöltenem a beigért képeket a táskákról.
Béleltem őket, zárhatóak és nagyon megszerettem őket, amig készültek. Kicsit lassan ment, mert nem vagyok a táskavarrásra szakosodva, de élvezet volt késziteni. Remélem előbb-után megtalálják a gazdáikat.






2009. március 3.

Szorgos hétköznapok

Hosszú hallgatásom oka nem az eltűnés, hanem az eltűnés a hétköznapok világában. Varrtam egy kis függönyt, ágytakarót, falvédöket, mert fel kellett töltögetni a raktárkészletet. Aztán én is átestem egy aprócska influenzán. Most már egészségesen és munkaképesen dolgozom. Ma három kék hátizsák készülődött a varrógép alatt, már majdnem kész. Ha holnap befejezem őket, készitek fotókat.
A munkatervek között van még néhány párna kb. 10-15 db / a jövő heti kiállitásra, és alaposan ki kell találnom, meg kell terveznem függönyt, rolót, ágytakarót...stb , amik még a kiállitásra kerülö bútorok mellé kerülnek dekorációnak.Nem fogok unatkozni, és természetesen olvasom a blogokat folyamatosan.

2009. február 15.

Krisztinaváros

Egyik este a héten ,amikor éppen szállingózott a hó, akkor csináltam ezt a képet. Természetesen élőben ez sokkal szebb és meghittebb volt. Hát nem vagyok valami nagy fotós, pedig annyira szerettem volna ezt a meghitt volt a látványt megörökiteni .
Budán születtem, de nem ezen a környéken. Amikor kamasz
koromban keresztül-kasul jártuk a várost és ezen a környéken jártam mindig nagyon jól éreztem magam. Amikor megállt a 18-as villamos a templom előtt, mindig arra gondoltam, hogy én itt szeretnék élni.
És hogy azok a dolgok amikre gondolok, legyenek ezek jók vagy rosszak, vagy nagyon szeretném,hogy teljesüljenek előbb utóbb valóra válnak, igazak lesznek. Amit szerettem volna 16 évesen az valóra vált, itt lakom.
Az életem nagy kiváltságának érzem ezt, és azt, hogy a gyerekeim itt nőttek fel a Vérmező és Horváth- kert között,
a Várba jártak óvodába, a Krisztina térre iskolába. És amikor
egyszer szoba került az elköltözés, úgy jártunk mint az Örkény novella lakás cserélője: költözhetünk, de csak ugyanide. Tulajdonképpen tényleg fantasztikus a város belsejében élni úgy, mintha egy kisvárosban élnénk.

2009. február 14.

Ajándék

Az ágytakaró nászajándékbe készült, vliessel bélelve,diagonálban steppelve.Két bordó és két nyers szinű párnával.


2009. január 18.

Egész héten nem jutottam hozzá, hogy irjak, mert valakinek mindig nagyon fontos dolga volt a gépnél és nem jutottam mellé, meg aztán nem is nagyon volt időm. Talán inkább ez a helyesebb helyzetjelentés.


Január első hetében egy kis leltárt tartottam a stúdióban és mint minden hasonló alkalommal most is megállapitottam, hogy mennyi sok jó anyagom van, amikből kikivánkoznak a jobbnál jobb és szebbnél szebb dolgok.Aztán néhány félkész munka is előkerült az asztal aljából, ami csak azért került oda, mert valami fontosabb közbejött és félre kellett tenni, és aztán ott is maradt.



A nagy rendrakás után kezdődhetett a munka. Itt is egy kép egy ágytakaróról, aminek a függönyét már a múlt héten elvitték egy kislánynak a szülinapjára és most elkészült hozzá a takaró is.







Aztán készült még ajándékba egy kedves ismerősnek egy Tilda baba ia, akit leendő tulajdonosáról Adriennek neveztem el, más néven Sziporkának, hogy sok sziporkázó ötletet sugaljon majd a gazdinak.













Sziporka Adrienn ruhájához úgy választottam a szineket, hogy passzoljon leendő lakása szineihez, mert ott minden a tenger kék szineiben pompázik és enyhén country stilusú.






Az ajándék Tilda baba után annyira belejöttem a babázásba, hogy rögtön elkészült még jó néhány test, ami már csak arra vár, hogy életet leheljek bele.