Elmélkedés

Ha valaki megkérdezné, hogy miket szeretek a legszivesebben késziteni, hirtelen nem tudnék válaszolni a kérdésre. Mindig azt, ami éppen a kezem ügyében van, amivel dolgozom. Amikor megrendelésre készitek valamit abban is mindig benne vagyok teljesen, és mindig előttem van az akinek készitem, és mindig különösen ügyelek arra , hogy személyre szabott legyen, és a gazdája pontosan ugyanolyan szerettel viselje gondját a művemnek, mint amilyen szeretettel készitettem.


Tavaly előtt nyáron egy kedves barátnőmmel közösen szerveztünk egy lakberendezési kiállitást, illetve ő szervezte én csak segédkeztem, és készitettem oda egy kis takarót kiegészitőkkel. Elég macérás volt a munka, de nagyon élveztem, mert nagyon szeretem azokat az anyagokat amiből ezt készitettem. A kiállitás után az üzletben is ki volt állitva, de árat sem irtam rá, mert annyira a szivem csücske lett, hogy nem akartam eladni. De rendelésre készitettem egy másikat, más méretben, egy-két apróbb változtással egy nagy lánynak /21 éves/ karácsonyi ajándékként. Az üzletben látta és addig rágta a szülők fülét, hogy neki ilyen kell, amig a mama eljött hozzám.
Hosszasan számolgattunk, de az anyag elég drága, sok a munka vele. Hát nem volt kevés a végösszeg. De annyire helyes, és szimpatikus volt a hölgy és minden amit közben magukról mesélt, hogy már mindenféle árengedményeket adtam, csakhogy beleférjen a pénztárcájukba a kiadás. Végül megrendelték, elkészitettem és a csomag a nagy lányt ott várta a karácsonyfa alatt. Remélem azóta is szereti, én nagyon szerettem elkésziteni, tudván olyan helyre kerül, ahol jó helyen lesz.
Tegnap délután bejött egy család ágyért a kislánynak, a kislány meglátta a minta példányt, és azt monda neki ez kell, meg az az ágy ami a ott van / igaz egészen más szinű mint a már korábban megvett iróasztal/.
-Jó, akkor megvesszük! Mennyibe kerül?
És már az ővék is volt. Már magam előtt láttam, ahogy már aznap este a párnák lent lesznek szétdobva a földön, begyűrve minden alá, a takaró reggelente nem tud majd magátol beágyazni, és estig majd a sarokban várja a gazdáját. Talán rá is lépnek, arrébb lökik, rápakolják az iskolatáskát. De nekik ez azonnal kellett................és már mentek is ki vele az ajtón.
Hát most mit érezzek???......