Tulipánok

Régebben készítettem egy tulipános faliképet fekete alapra. Egy megrendelőmnek akinek először a gyerekszobába készült egy falvédő, addig-addig gondolkodott amíg neki is kitaláltuk a számára kedves motívumokkal az ő saját faliképét.
Most már a hálószobája falát díszíti, remélem szerei.

Munkában

Régebbi munkák

A tulipán alatt

Az elmúlt héten az átalakítandó honlappal foglalkoztam és találtam néhány régi képet munkáimmal, most ezeket megosztom, mert eddig ezt elmulasztottam

Hegyen völgyön

Indulás Meseországba

Hegyen völgyön

                                         

Díszek

 Csak egy kis dekoráció...

Pillanatképek kutyaszemszögből

Puszedli, őnagysága  a hűséges munkatársam.

hűha!... valaki megközelítette a játékomat!

"Ki evett az én tányérkámból?"

Néha meglátogat minket egy vizsla. Napra majdnem pont egy időben születtek. Kicsit más a méretük, a habitusuk, de jól érzik magukat itt. Van, hogy kergetőznek az állványok, az asztal alatt, van hogy nyalakodnak, szaglásznak.De Csibész már kivívta a tiszteletet magának, ő az úr kettejük közt, hiszen mégis csak ő a férfi és méreteit tekintve a jelentőség teljesebb . Puszedli hihetetlen kíváncsisággal néz fel rá.

Falusi táj

Egy most készülő falvédő  és mögötte a kupleráj, mert dolgozom.
A megrendelő a kisbabájának falusi udvart szeretne, cica, kakas, tehénke stb.
Ez az alap, a részletek a felvarrás után, még a díszítő varrásokkal kerülnek rá.
Hajrá!

Gombhoz a kabátot

A Lakáskúltúra kiállításon a Sova éz ElizArt közös standon állít ki.

Kaptam két egyedi szőnyeget, amihez falvédőt vagy ágytakarót kellene készítenem.

A szőnyegeket Lukács Gabriella tervezte. Méretük 100x100cm.

Most gondolkodom...

Mi készüljön ebből az anyagból? Ötleteket kérek!

Ágytakaró lilában

Kalapos Zsuzsi

Kalapos Zsuzsi kétszer, merthogy készült egyszer egy ágytakaró két párnával. ezt barátosném a saját üzletében kitette Székesfehérvár városában. Valakinek rögtön meg is tetszett, de kettő kellene belőle, mert iker lányai vannak. Na innen nem volt egyszerű a helyzet, mert pont az az anyagom már nincs és nem is beszerezhető, elfogyott, megszűnt, nem gyártják. Hosszú kutatómunka eredményeként találtam hasonlóakat, íme az eredmény. Nem teljesen egyforma, de mégis hasonló, ugyanaz a méret, a színvilág. remélem örömmel használják majd.

Névjegy

Nos, egy kézművesnek milyen legyen a névjegy kártyája? Természetesen kézzel készült...

Biztosan nem vagyok normális!

Hétfői hangulat

Unom ezt a hideget,néha majdnem megfagyok.
A fényképezőmről nem lehet letölteni a képeket, mert tönkre ment a bedugója.
A telefonom szétesett, csak 3 éve használom.
A villanyszerelő szétfúrta a lakást  egy kábel miatt /még jó, hogy nem takarítottam a hétvégén/.
Pénteken és ma anyag beszerző úton voltam és a maradék összes pénzemet elköltöttem.
Állandóan a műhelyben vagyok, mégsem haladok.

DE:

...akkor is.

Julie Arkell

Egy havas téli délutánon mit lehet tenni, mikor az ember lánya nem bírja magát rávenni arra, hogy az ebéd elkészülte és befalása után levonuljon a műhelybe? Aludni például, de arra nem vesz rá lélek, hogy ilyen alávaló dologra pocsékoljam a drága időmet. Marad az olvasás és a böngészés. És hogy micsoda kincset találtam...
Lehet, hogy ti ismeritek őt, én most találkoztam ennek a "csoda-hölgy" munkáival először. Csak ámultam és bámultam. Ő maga is egy jó pofa kis tündér alakját ölti magára szerintem, de a kis papírmasé figurák amiket készít, szerintem fantasztikusak. El is határoztam, ha ráérek megpróbálom majd ezt egyszer ezt a technikát. Az idejét még nem tudom. Addig is szerintem érdemesebb őt nézni.

Pankoff álma

Megmakacsolta magát a technika nálam. Már napok óta nem bírom a fotókat feltölteni a gépre, talán ma kapok egy kis segítséget a probléma orvoslására. De addig is, hogy ne maradjak el, ismét egy régebbi képet mutatok.
Falvédő, címe: Pankoff álma
méret: 70x 200 cm
nálam megvásárolható, ár:18.400,-

Ezt már mutattam?

"Égig érő fa", mese illusztráció falvédőre.

Minden külön értesítés helyett

Minden külön értesítés helyett jelentem mindenkinek, hogy már november óta, átalakítva működik a Peva műhelye.
Cím: 1013. Budapest, Pauler utca 8.
Tel: 30/53 00 001
Nyitvatartás: keddtől-péntekig: 11-18 óráig
                    szombat: 10-13 óráig
                    vasárnap, hétfőn: zárva
Mindenkit szerettel várok nézelődésre, vásárlásra, beszélgetésre, kávára, teára.

a stúdió rész, mintasálakkal, kész munkákkal

a "boszorkány konyha", ahol a munkák készülnek

Mi van a dobozban?

Na, mit rejtegetnek a dobozok?
Ajándékot? Kis cicát? Stoppolásra váró zoknikat?
Nem,nem...

Előző két heti munkám gyümölcseit. Leszabott és előkészített munkákat, ha lehet erre a hónapra. A falvédők számát le sem merem írni. Sok...

Már neki is álltam, mert az idő halad.

2011

Milyen is volt a tavalyi év?
Hát talán két szóban tudnám ezt leginkább megfogalmazni: hosszú és kemény.
Sok dolog történt, jó és rossz, de leginkább rengeteg munkával teli napokkal telt el.
Sok falvédőt varrtam, néha függönyöztem, két szállodát megcsináltam. Egy év alatt házon belül az építkezés miatt a harmadik lakásba költöztünk. Befejeződött a házon belüli nagy átépítés, végre berendezhettem és birtokba vehettem az "új munkahelyemet", elkészült a "Peva műhelye". Ablakokat mázoltam, rendezkedtem, közben pedig dolgoztam. Megérkezett hozzánk a nagy lányom kis kutyája, Puszedli, aki velem tölti az idejét, itt a "bölcsiben" napközben. A nagy fiam, túl van a szalagavatón /hát a frakkban igazi úriember volt/,a nyelvvizsgán.
Kisebbik lányom beindította saját vállalkozását, a gyerekjátszót  a barátnőjével.
Volt ebben az éven sok röhögés, sok sírdogálás, nagy családi "duma-partyk" a vacsoránál, ahol néha 12-15 is voltunk. Izgalom a hitelek miatt, öröm egy lakás eladásnál. Néhány új, kedves ember megismerése, sok jó, elismerő szó a munkáimra és néha bosszankodás valami anyag miatt.
Mi nem volt? Idő túl kevés volt. Kevés idő volt olvasni,- ami számomra nagyon fontos lenni, mert lételemem, barátokkal lenni, kevés volt a bevétel,  semennyi idő és pénz nem jutott nyaralásra, nem tudtam eleget foglalkozni a marketinggel, a honlappal, a bloggal.
Idén csak reménykedhetek, hogy megszabadulva az építkezés terheitől már több idő jut más dolgokra is, nemcsak a napi taposó malomra.
Új év - új remények.
Mindenkinek boldog, derűs új esztendőt, sok örömet, barátságokat, sok jó kedvű hétköznapot, meghitt családi ünnepeket, mindig jó társaságot,  a nálam nézelődőknek pedig magamtól sok-sok új és szép munkát kívánok!

Átalakitás

Szóval elérkezett hozzám ez a pillanat is. Most ez a helyzet, festés előtt a műhelyben, a bemutató terem majd ezután. Minden van mindenhol, mert a rengeteg holmit nem tudom hová tenni, amig a műhely részben vannak a munkálatok. Csak jó tanácsként mondom annak aki hasonló akción töri a fejét, hogy jól gondolja meg...,
mert ez borzalom, bár a végredmény szép és tiszta lesz.

Szállodáról szállódára jártunk

Hát elmondhatom, hogy az elmúlt három héten szállodáról szállodára jártam, hiszen itt a nyár...
Naná! De én természetesen dolgozni jártam, hiszen a nyár nemcsak a nyaralás, hanem a szálloda függönyözések időszaka is. Pokoli fárasztó volt...
Mikor megérkezett az első adag néhány száz méter anyag, még nagyon  nagy a lelkesedés, amikor már szabni kell és figyelni arra, hogy minden méret helyesen és jól  jöjjön ki, már fáradunk. Amikor kész a szabás már fölmerül a kérdés: ki fogja ezt a rengeteget megvarrni, és mikor? Természetesen én, egy nagy lélekzet vétellel reggeltől estig, aztán estétől reggelig is, mert szorit a határidő.A család nem lát engem, már az utcára sem jutok ki, csak 10 percre a boltba mert víz és némi ropogtatni való kell, minden körmöm letörik, mert a rengeteg textil szereti a szépen manikürözött körmöket bedolgozni a munkába, és az utolsó napokban már csak enni járok föl a lakásba, mert már a műhelyben alszom, hogy minél kevesebb időtt töltsek el fölöslegesen. Na ilyenkor szoktam a pokolba kivánni a dolgot!
Aztán bepakolás a kocsiba, ahol általában nem fér el semmi, és a vasalt függönyöket a helyszínen újból kell vasalni. A kocsiban útközben jár a gyomrom, remélel jók lesznek a méretek, és ugye minden szobába jutott függöny?
Na aztán a nagy nekirugaszkodás ha megérkeztünk, kipakolás, természetesen mindenhol kosz van, nem tudjuk hová rakni a függönyöket, néha kicsit takarítunk is, hogy tudjunk dolgozni. És aztán
   vasalunk, vasalunk, vasalunk és vasalunk...
reggeltől estig, estéteől reggelig, amig a vasaló ki nem esik az ember / asszony/ kezéből, és kampozgatunk, majd a negyedik létrára való felmászáskor már arra gondolunk, talán hegymászónak kellet volna lenni...
De aztán egyszer csak kész, és haza mehetünk. Időre kész lett minden, mindent megoldottunk, mindent be a kocsiba: létra, vasaló, vasalódeszka, kaja maradék, cipő, varrógép, csoki maradék, koszos poló, megmaradt lampók, hosszabbító zsinór, majd otthon kihámozzuk mi hová való, csak érjünk már haza!
És aztán az első  otthon a fürdőkád. ahol már rögtöm elalszom, aztán másnap délutánig alszom, és még egész nap kómás vagyok.
Na ezt is legyűrted! szokta mondani az uram. Le.
És mindezt még egyszer mert két szálloda volt.
Hát ennyit az elmúlt hetekről. De a viccet félretéve utána jó érzés, hogy ezt is sikrült megcsinálni, és bár néha hihetetlenül unalmas annyi egyforma dolgot varrni a végeredmény mindig jó érzéssel tölt el.
Hát ennyi, és képek a munkákról:
Az egyik helyen:

   

...és a másik helyen:



Munka után édes a pihenés!

 Köszi Ata néni, Anna a két nagy segítő társ,
és Hajni, Csilla a szerelésnél. Nélkülük nem jöhetett volna létre...