2009. január 18.

Egész héten nem jutottam hozzá, hogy irjak, mert valakinek mindig nagyon fontos dolga volt a gépnél és nem jutottam mellé, meg aztán nem is nagyon volt időm. Talán inkább ez a helyesebb helyzetjelentés.


Január első hetében egy kis leltárt tartottam a stúdióban és mint minden hasonló alkalommal most is megállapitottam, hogy mennyi sok jó anyagom van, amikből kikivánkoznak a jobbnál jobb és szebbnél szebb dolgok.Aztán néhány félkész munka is előkerült az asztal aljából, ami csak azért került oda, mert valami fontosabb közbejött és félre kellett tenni, és aztán ott is maradt.



A nagy rendrakás után kezdődhetett a munka. Itt is egy kép egy ágytakaróról, aminek a függönyét már a múlt héten elvitték egy kislánynak a szülinapjára és most elkészült hozzá a takaró is.







Aztán készült még ajándékba egy kedves ismerősnek egy Tilda baba ia, akit leendő tulajdonosáról Adriennek neveztem el, más néven Sziporkának, hogy sok sziporkázó ötletet sugaljon majd a gazdinak.













Sziporka Adrienn ruhájához úgy választottam a szineket, hogy passzoljon leendő lakása szineihez, mert ott minden a tenger kék szineiben pompázik és enyhén country stilusú.






Az ajándék Tilda baba után annyira belejöttem a babázásba, hogy rögtön elkészült még jó néhány test, ami már csak arra vár, hogy életet leheljek bele.










2009. január 9.

Ez is ajándék


Juci, a nagy lányom barátnője, az egyik. Volt egy idő, mikor középiskolába jártak, hogy Juci nálunk lakott. Hétfő reggelenlént mindig hihetetlenül finom sütikkel érkezett otthonról, Juci mama sütijeivel. Azóta is sokszor kapunk finomságokat, igy történt ez szilveszterkor is, mikor a lányok hatalmas bulit rendeztek. A szivecskék Juci mamának készültek, hogy jó kedvűen, "szivesen tudja ezentúl is sütni a sütiket.

Ajándék


Ez a párna volt az idei új év első "munkája", ami nem is volt munka, mert ajándékba készült egy kedves ismerősnek a nyolcvanadik szülinapra, remélem örült neki.
Két kép még a tavalyi munkáimból. Természetesen mindig elfelejtek fényképezni, sokkal több dolog készül el mint amennyit megörökitek az utókornal. Most sem csak ez a kettő készült.

70x 200 cm-es két kisfiúnak . Ez a sötét kék, a másik világos volt, de a képet nem talaltám meg. Talán elhiszitek.



100x200 cm-es, ez egy iciri-piciri kislány szobájába került.

2009. január 2.

Örömökben
és sok-sok jó kedvű napban gazdag új esztendőt
kivánok mindenkinek!


Hosszú és meglehetősen fáradságos volt a tavalyi év,sok munka került ki a stúdióból, volt köztük szép és még szebb, nehezen elkészült és hipp-hopp már meg is vagyok. De remélem mindegyiknek ugyanúgy örültek a megrendelők, ahogyan én készitettem.
Készült néhány fotó az utolsó héten befejezett munkákról, nem mindről, mert volt olyan ami épp kész lett és már el is vitték.Örömmel csináltam azt a rengeteg falvédőt , legalább 8 darabot az utolsó héten karácsony előtt, mert mindet ajándákba vitték gyerekeknek és unokáknak. Örömmel csináltam, de a végén már annyira fáradt voltam, hogy a kezemet is alig birtam felemelni. 23.-án délután vitték el az utolsó munkákat, és csak azután kezdtem neki a karácsonyi sütés-főzésnek.
Idén már nem dolgozom, ezt elhatároztam akkor este, eddig ezt be is tudtam tartani, bár most már kicsit hiányzik az alkotás öröme.Már csak kettőt kell aludni (legalábbis azt hiszem) és lehet kezdeni az ötletelést. HU! Máris elindultak a gondolataim, de megállj!-t parancsoltam magamnak, és a felröppenő ötleteknek, mert még pihennem kell! Ezért aztán tegnap délután óta folyamatosan -néhány óra alvást leszámitva- blogokat olvasok.
Fantasztikus! Már annyi embert ismertem meg ! Annyi baj van csak ezzel,hogy ez egyenlőre egyoldalú, de remélem lesz alkalmam nekem is bemutatkozni és megismertetni magamat.
A mögöttem lévő sok-sok kézműves év mind úgy múlt el, hogy nem nagyon ismertem senkit, akik ugyanúgy rajonganak, és életük részének tartják a kreativkodást. Bár szűkebb családom, ami elég szép nagy mindig mondják, hogy ez tök jó, és olyan mintha ezt valami profi csinálta volna, személyes kapcsolatot nem sikerült meg összehoznom senkivel.De most itt a virtuális térben ráleltem sok hasonszőrű sors,-és kortársra. Remélem lesz alkalmam veletek együtt munkálkodni.