2012. augusztus 31.

Egymásba csúszó körök

Egy szabad falrészre kértek tőlem egy falvédőt, mert a kanapénak nincs támla része, de onnan szeretnének tévézni. Megkaptam a fotót a szoba részletről, és ki kellett találnom milyen legyen. A kanapé párnáit vettem alapul, ezekhez a színekhez kerestem anyagot és próbáltam hasonló mintát alakítani, mint a párna mintái.





2012. augusztus 30.

Vége a nyárnak...

...talán. Mindenesetre vége a nyaralásnak, a hosszú hétvégéknek, pedig még dúl a hőség. Kezdődik az iskola, a munka, készülünk  az őszies időre, az eljövendő szülinapok ajándékain gondolkodunk és várjuk hogy mikor mehetünk ismét a tó partjára, hogy lábunkat a vízbe lógatva a semmibe révedve az idő végtelenségén gondolkozzunk.
Szóval ismét indul a munka. Erről csak annyit, hogy nekem sikerült az egész nyarat végigdolgozni. Ez nem sírás, mert én ezt nagy örömmel tettem. Sok új dolgot alkottam, sok új emberrel akadtam össze és ismerkedtem meg, sok dolog történt velem, csak éppen annyira elhavazódtam, hogy nem tudtam adminisztrálni magam.
Most így utólag majd próbálom bepótolni ezt, hogy legalább megkésve értesítselek benneteket a velem történtekről és a munkáimról.
Talán első lépésként egy nagy nyári élményről ami még most is folytatódni fog reményeim szerint, tettem egy nagy lépést és kiléptem a "világba".
Régóta terveztem, hogy mint kézműves részt veszek kiradódásokon, kézműves vásáron. De sosem éreztem magam erre felkészültnek, hiszen a napi munkák a saját bemutatóteremben való árusítás is teljes embert kíván. Most vettem egy nagy lélegzetet és beneveztem a DESIGN-PLACC és GOUBA  kirakodásaira.
Sok tapasztalatot szereztem, például más dolog egy ilyen alkalommal árusítani, mint a bemutatóteremben kínálni a portékát, de sok nagyon helyes kézműves társsal ismerkedtem meg, sok kellemes élményben volt részem. Számomra bebizonyosodott, hogy ezekre az alkalmakra csak olyan terméket kell  kínálni, amit kézben, kis táskában el tudnak vinni, tehát a nagy terjedelmű ágytakarók, falvédők nem ide valók, hanem maradnak a stúdióban.A nézelődők, a vásárlók szeretik apró pár száz forintos apró ékszereket,, kis szütyőt, amivel a nap további részéban még tiud sétágatni, és nem teszi nehézzé a táskáját.
Érdekes volt , és meglepő, hogy mindkét helyen főleg külföldiek voltak. Hol vannak a magyar, és a magyar kézművesek portékái iránt érdeklődő hazai honfi társaink? Én egy naív lélek vagyok, biztosan külföldön nyaralnak és nem érnek rá eljönni.


     És most vasárnap ismét GOUBA... Várok mindenkit!